http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/54678/balogh-brigitta/szerelem-faj-zeneszoveg.html

https://www.youtube.com/watch?v=Pd85vmky3Iw

Törékeny érzelem fut át a szívemen,
Szerelmünk minden reggelén.
Van úgy, hogy átölel, olyankor más nem kell,
De mégis félek tőle én.

Mondd mi ez az érzés,
Oly keserű-édes íze van
Gyötör a kérdés

Én szeretem őt, de a szerelem fáj 
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.
Én akarom őt, ki sohasem bánt
De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt.

A szerelem fáj (adj időt)
A szerelem ég (várj, ne kérdezz)
Idekint tűz borítja testem, belül a jég (hogy újra érezz)

Mit ér az értelem, ha lelkem védtelen
Szívemben érzem még a tőrt
Hiába rejtem ezt, közel van még a perc
Mikor még száz darabra tört.

Mondd mi ez az érzés (mi ez az érzés?)
Oly keserű-édes íze van
Gyötör a kérdés

Én szeretem őt, de a szerelem fáj 
Mert szívemet összetörte más ezerszer már.
Én akarom őt, ki sohasem bánt
De idebent százegy ajtót még a múlt bezárt.

Várj rám, vele érzem új nap vár
Várj még, amíg a tegnap messzire száll
Adj időt (adj időt)
Várj, ne kérdezz (ne kérdezz)
Adj időt, hogy újra érezz (hogy újra érezz)
Adj időt, (újra érezz) várj, ne kérdezz.
Adj időt, hogy újra érezz.
Adj időt, várj, ne kérdezz (ne kérdezz)
Adj időt, a szerelem fáj.

 Nem akarom, hogy irányítsanak mások, mert az nekem már sok(k).

Ne törödj mindig mások véleményével, ez a te életed nem pedgi az övék.

 HA ÖSSZETÖRIK A SZÍVED NE EMÉSZD A MÚLTAT, NÉZZ A SZEBB JÖVŐ FELÉ ÉS A SZÍVED ÚJRA ÖSSZETAPAD. 

 Tudni fogod, ha megtaláltad a hercegedet, mert nemcsak az arcod fog mosolyogni, hanem a szíved is....^^

 Az álmok, a legnagyobb vágyak, remélem egyszer rám találnak.

Hinni kell hisz van remény!

Megtörtem, egyedül vagyok, és ahogy a napok telnek, a szívem kihűl ..

 A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb..

 Az ember addig-addig fojtja el, különféle okokból, amit őszintén érez, hogy egyszer robbannia kell.

Ha szeretsz, de néha eleged van, ha nem tudsz nélküle élni, de időnként untat, sőt gyűlölködsz, azt kívánod, bár menne el... Mindezt fojtsd el magadban!

 Egy embert elengedtem. Már nem tartom a barátomnak, és nem is vágyom rá, hogy az legyen. Már nincs gyomorgörcs mikor meglátom, csak egy gúnyos kis mosoly a szám sarkán és egy kis szomorúság mélyen bent a szívemben.

Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, és az az aki miatt sírsz.

 -Mindig ő jár a fejedben, 
-mindenről ő jut eszedbe.(pl.ez a felső biztos döglesztően állna rajta, az ő haja sokkal jobb, az ő szeme sokkal szebb, ez a szerelmes zene a közös számunk ohh), 
-a barátaidnak,mindenkinek csak róla beszélsz már ők is unják annyit mesélsz róla) 
-minden második szavad az ő neve:D, 
-mindig róla ábrándozol hogy most ha itt lenne... 
-ő az utolsó gondolatot ha lefekszel, és ő az első ha felkelsz, 
-állandóan vele lennél, 
-mindig azon tűnödsz h ő most mi is csinálhat, 
-félsz h valami baj lesz köztetek,hogy baja esik, 
-minden kis pillanatot amit vele töltesz megjegyzel, hogy otthon újra felidézhesd, 
-befejezed a mondtait, a ki nem mondott mondatait, 
-szinte tudod a gondolatát, 
-már az álmaidba is "befészkelte" magát 
= Róla szól az életed:D(L)

 Van még virág a réten csak néz szét szépen.

A kapcsolat hasonlít egy házhoz, két ember közös erővel felépíti, majd egy vihar folytán leomlik.És ott áll a lány magában a romokat takarítja és nézi az alapot.Nehéz idők várnak rá mert újra fel kell építenie a szívét, valaki más számára. 

Pár szó a szakításról.Ez a világon az egyik legelviselhetetlenebb dolog.Nincs olyan ember aki még ezt nem élte volna meg. Mikor érzed h kapcsolatot a vége felé halad akkor jobb ha te mondod ki.Itt van a szakítás szakaszai szerintem ilyen időszakokon megyünk keresztül.Legalábbis én ezeket éreztem...

A szakítás lépcsői:

1.Kibirhatatlan fájdalom:

Mikor már kimondta,  hogy vége akkor a szíved tájékán nagy fájdalmat érzel.Mintha ez nem is veled történne.

2.Kérdések?:

Utánna jönnek a miértek.Miért? Miért pont most? Miért pont velem? Miért nem mondta hamarabb? Miért nem szeret? Mit tettem? Milyen lettem? Én változtam ? Vagy tettem valamit vagy hogy nem tettem valamit? Összezavarodtál.

3.Nagy üresség:

Elkezdesz gondolkodni, hogy mi lesz most, hogy nincs mellett.Mit fog csinálni?.Olyan mintha nem is létezne mintha eltűnt vagy meghalt volna.:S El sem képzelni a napjaidat nélküle...

4.Várakozás:

Idő közben várod, hogy felhív és bocsánatot kér vagy kéri, hogy folytassátok.De semmi jel róla,egy üzenet,e-mail,galambposta,sms, még msn-n sincs fent...Azt hiszed, hogy ezt csak álmodtad, és várod, hogy csípjen meg valaki.De észreveszed, hogy ez a kő kemény valóság.

5.Nem érdekel ........,de mégis:

Kezded felfogni, hogy vége próbálod elfelejteni.Csak próbálod,elhitetni magaddal, hogy jobb is így, de ha még jobb is akkor is az eszed rá gondol,vajon mit csinál,,neki is ilyen rossz,és szíved egy része is még mindig szereti.

6.Utálat:

Utálod mert ezt tette veled.Olyan egy síros babát csinált belőled.Keresed a rossz tulajdonságait és felnagyítod.Gyűlölve szereted....

7.Hiány:

HIányzik ahogy rád néz, megölel,fogja a kezed,megcsókol, hiányzik az illata, a kedves szavai.Várod, hogy mikor hív  fel vagy szól hozzád.És azt várod legjobban hogy megbánja, visszatér hozzád és azt mondja kezdjük újra...

8.Beletörödés, hogy VÉGE:

Végre lezárod az egészet.Már nem érdekel.Nem izgat ,hogy mit csinál, merre van kivel van.Hidegen hagy.Igaz még mindig megdobban a szíved ha hozzád szól.....

 Nem ez volt a legjobb kapcsolat a világon,de én (még) szeretlek és karjaidba vágyom.

Hiányzol!De lehet nem is te hanem az az érzés, hogy tartoztam valakihez.

 Ez a baj a szerelemben, hogy fáj, és éget, mikor nem viszonozzák érzéseinket.

 Az élet olyan mint egy film, mindig véget ér, de kár, hogy nem tekerhetjük vissza, és élhetjük újra a legszebb pillanatokat.

Nah, gyerünk rémülj meg megint, de én nem fogok letagadni  érzéseim.

Csak egy szó az egész Ennyi... pedig rengeteget jelentett mennyitt!!!!:(

Fáj a fejem!Bár tudnám miért!?Fáj a szívem! Csak tudná kiért!

Egy utolsó csók vagy legalább annyi volna jó, egy emlék mi elragadó,mi jobban fájna szívemben mint az összes eddigi .

Csak sírok mint mindig ahogy szoktam......... még most is és egyre jobban.... 

Jöhetnek a szokásos mondatok hogy találsz majd jobbat,szebbet, okosabbat....De olyat mint Ő... Soha...

 Fáj, ahogy rád nézek, a múlt, mert szívemben egy érzés még mindig ott lapul....

Visszajöhetsz !Megengedem... Elmenni  megint ....Azt már nem !!!! :) :(

Vizes a párnám, megfázott, a könnytől teljesen áttázott.

Nem kellesz már, nem mert aki ilyet tesz velem az nem érdemel meg engem.

Ez szíven érint....:(  (L)(U)(L)

https://www.youtube.com/watch?v=JBaM7L2qKuE

Hien...SP...aahhh
Húú-húú!

Valamitől mindig felébredek, bár én sem tudom mit ér nekem, 
Valakivel összetévesztem, olyan mintha nem ismerném.
A külsőd az ami itt maraszt, de mond meg hogy te mért maradsz? 
Nincs érve, nincsen semmi, hogy ne lépjen le, nem fontos...

A tűz mi volt régen nem ég, amit adsz az már rég nem elég, más ember kell melléd, tudom jól!
Amit kerestem nincs meg benned, nem találtam meg melleted, de bármit is mondasz, gondolt át jól!
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 

Nem akarom, hogy nélküled kelljen, este feküdnöm, reggel kelnem.
Hiba volt sok, tudom, de hidd el, jó leszek, elismersz ismersz még!
Mikor elkezdtük másra vágytam; srác vagy te is, mit vártam? 
Nem akarok bármit is húzni, nem lesz jobb, már nem fontos...

A tűz mi volt régen nem ég, amit adsz az már rég nem elég, más ember kell melléd, tudom jól!
Amit kerestem nincs meg benned, nem találtam meg melleted, de bármit is mondasz, gondolt át jól!
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 

Gondolt át mit akarsz! Az eszem az elhúz, a szívem még maradna, ez a baj! Fontos, hogy melyik út, mit választasz, úgyis egy másik hajt!

Gyere velem, táncolt át az estét, velem, nem kérem csak ezt még! Velem, tudod forró a hangulat, csenget a szomszéd, nem bírja a hangokat. De te bármit hallasz, soha ne higyj egy fülnek;
Elmehetsz holnap, majd helyetted jönnek mások!
Még egyszer nem tehetsz tönkre, már nem kérem többször, hogy ne zavarj össze!

Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 
Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt. 

 Egy kapcsolat sok fájdalmat okoz legbelül, többet mint egyedül.

Miért vagy ilyen beszari alak?, és miért van hogy én még mindig akarlak?!.

Hol marad a szenvedély? mikor ajkad az ajkamhoz ér?

 "Te vagy a világ legszebb, legbájosabb hercegnője.
- És te ki vagy? Hogy hívnak? - kérdezte szívdobogva a kis hercegnő.
- Szeretőnek hívnak - mondta az idegen.
- Szerető.... milyen szép neved van....
Az idegen lehajolt és megcsókolta őt.
- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.
- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.
- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem."

Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek
Szavára mozgasz? s végre mivé leszel?
Míg ezt ki nem vizsgálod, addig
Por vagy, az is leszel.

 Bár ismerlek mint a tenyerem de nem bánnám ha itt lennél velem.....

Várataln, felemelő, érthetetlen oh a szerelem mindez egyben.

 Barátok jönnek, s barátok mennek, de az igaz barátok

mindig ott ülnek melletted!

 https://www.youtube.com/watch?v=9XL9C4iB1jA&feature=related

 Nekem te vagy az első kit így szerettem és tudom ez egy soha el nem múló érzelem....

 Van, hogy lélekben, néha, úgy érzem feladom,ebből elég, aztán rám nézel,s mikor hozzám érsz rögtön érzem itt a vég.

A bal szemeddel tisztán látod az Ő hibáit,a jobb szemed szemet huny fölötte,
a szíved közepe pedig megbocsát mindent." 

https://www.youtube.com/watch?v=GsOi3ZaxU9M&feature=player_embedded#

Gertner Klaudia tollából

Kitépném az összes fát tövestől,

Feldúlnám a tengert fenekestől,

Lehoznék minden csillagot fentről,

Viszont itt szó sincs gaz szerelemről.

Rövid, szeszélyes szárnyalás csupán,

Amely elmúlik pár hónap után.

Azt mondod, tarthat még tovább?

Ki ezt állítja, az a legbutább.

Tavasszal születik, naiv s élénk.

Nyáron csak tombol, cseppet sem félénk.

De eljön az ősz, reményeket űz,

S télen szép lassan kialszik a tűz.

Viszont itt szó sincs gaz szerelemről!

Lehoznék minden csillagot fentről,

Feldúlnám a tengert fenekestől,

Kitépném az összes fát tövestől.

 Utálom a vasárnapot!Egyrészt mert templomba kell menni..Másrészt Vasárnap után melyik nap jön ?Hát Hétfő Azt a napot is utálom.... Minden hétet kezdjek elölről meg írunk felelünk meg stb.. Olyan hamar eljön de olyan lassan megy el nem úgy mint a kedvenc napom a péntek. Így hát hétfőn kezdjük meg a monoton munkát ismét és 4 napot gürcöljünk a péntekért és a szombatot a hét két legjobb napjáért. Ez nem igazság.Igaz az életbe mi az igazság....

Nah pá 

https://www.youtube.com/watch?v=JMeiP69HlCM&feature=related

Alicya tollából

Kosárkó Brigitta:

Hitetlenül ültem a szobámban, mégis valamit remélve,

szívemben sebekkel, egyre csak gyötörve.

Nem is tudtam már akkor, hogy mire várok még,

ennyi idő után, bolond, aki remél…

Csak egy szempár kellett volna, csak egy ártatlan kis szó,

 mi nem is lenne kedves, csak éppen vigasztaló,

mert hangját hallhattam volna…

Minek is mondom, hisz nála elmúlt már rég,

egy üres foltot őriz a szívem, de miért?

Felednem kéne, mert várhat rám más, felednem kéne,

mert ő sem tett mást. Ő érte el azt,

hogy szívem már nem a régi,

lelkem széttört szívemmel könnyezve nézi.

Menj tovább, menj ha így érzed,

vidd magaddal ezt a kínt is, vidd el messzire.

Ne azt sajnáld, ami elmúlt, hanem azt ami lehetett volna,

de nem volt. Mégis ez szerelem volt, mit feledni kell,

mert nem jön vissza már. Egy szerelem, mit én éreztem,

s most gyötör a hiánya, mert elvesztettem, s fáj,

hogy elvesztem én is, elsodortak az emlékek…

Némán, tehetetlenül álltam a szobámban.

Éreztem lassan minden remény elszáll.

A hangod, az illatod, az érintéseid.

Feledésbe merülnek. Nem! Ezt te sose fogod látni.

A szemem könnybe lábad néha, de én ennek csak örülök.

Ez annak a jele, hogy egyszer boldog voltam…veled…

Mikor még gyerekesen szerelmesen vártalak,

mint aki nem létezne nélküled. Sok mindent nem tudsz még…

De egy valamit biztosan: tiszta szívből szeretlek!

És van amit én nem tudok… Miért hagytál el, ha te is szerettél engem?

 A féltékenység nem annak a jele, hogy szeret a párom, hanem annak, hogy nem bízik bennem.