Könnyebb kiabálni h utállak, mint csendben suttogni még mindig várlak....
miért nem jön az igazi vagy legalább valaki ki szívemben ezt az űrt be tudja tölteni
Az emberek egy sótlan, unalmas léleknek látnak, de sztem ettől nagyon messze állnak.
Naponta hányszor csukom be szemem és újra elképzelem hogy fogja kezem és suttogja nevem.
Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.
Miért teszed ezt velem?Ne kedveskedj velem!Mert még komolyan veszem!És a folytatásban reménykedem....
Lángol még most is a szív, érzem a tied is engem hív...
A szívem olyan mint egy rossz puzzle,mert minden darabja szerte szét terül.....és kell egy valaki aki újra összerakja és a hiányokat pótolja...
Mosolygok rád hogy lássd nélküled is boldog a világ...
Nézz rám!Figyel jól!és Gondolkozz el a múltról,mi lehetett volna még köztünk a jövőben, de a te jelened ezt nem engedhette meg....
Sose tudom hogy az embernek mire érdemes hallgatnia a szívére vagy az eszére...hogy élsz boldogan bizonytalanul vagy szomorúan de biztosan
már nem hiszek semmiben...Ha szeretsz mond és mutatsd is ki bizonyisd is be ha hiányzom akkor sem csak mutogatsd hanem határozottan jelez felém mert már belefáradtam a jeleket fogni
Tesszük csak magunkat
nekem nem hazudhatsz!
Miért nem próbáljuk hát ?
A múltat temessük el,
ami tré volt azt felejtsük el
és újból szeressük egymást!
Hmm..., azt vágjuk baby, hogy
színjáték az élet
az teszi a jót, ez teszi a szépet.
De te nem hitted hogy csak
oltogatlak én!
Tudod királykisasszonyom, hogy
úgyan-úgy komázlak még.
Mikor felmentem hozzád egy éjjel,
a papa-mama aludt, de halkan
szólt az éneked.
Mikor levágták, akkor volt nagy
veszekedés, de mi kiálltunk egymásért.
A régi idők messze szállanak már!
Azóta mindketten találtunk mást!
És úgy teszünk mintha boldogok volnánk
de mindketten tudjuk, hogy ez hazugság!"
Mennyire igazak a leírtak és milyen rossz érzés hogy felidéznek emlékeket melyek úgy játszódnak le a fejemben, mintha csak az előző percben történ volna, miközben ezek a "percek" már másfél évesek...
"Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad."
"Soha ne mondd, hogy ég veled, mert ez azt jelenti, hogy elmész, többé nem találkozunk, és elfelejtesz.. mondd inkább hogy majd látjuk egymást."
"A mosoly az arcodon épp olyan mint mindig.. csak már nem az enyém. "
"Kérlek, csak egy kicsit, még egy kicsit maradj még.. csak amíg képes leszek arra, hogy elengedjelek."
"Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint újra veled álmodtam!" (L)
"A legnehezebb dolog a szerelemben az, hogyha ki kell szeretned vkiből.."
"A vég nem olyan vidám, mint a kezdet..."
"Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon.. de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány"
a szakítás (vagy egy reménytelen szerelem) utáni kérdés:
"Amikor nem lehetsz azzal, akibe szerelmes vagy.. együtt tudnál lenni más valakivel, aki csak kedvel téged?"
de bennem csak 1 kérdés vetődik fel:
"Hogy lehet az, hogy ennyire félek elveszíteni téged, miközben még nem is vagy az enyém?"
"A szerelem olyan, mint a kábítószer.
Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek.
Aztán másnap többet akarsz.
Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek.
Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejtheted.
De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz.
Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni.
Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját.
És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért." - Paulo Coelho
"La peor forma de extraar a alguien es estar sentado a su lado y saber que nunca lo podrás tener." -Gabriel Garcia Márquez
(Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.)
miért teszed ezt velem?miért nézel rám?miért szólsz hozzám?nem értek semmit...eddig olyan könnyű volt ....mintha meghaltál volna és most kezdesz újra feléledni???vagy megbántad amit tettél? vagy csak én képzelődőm,mint mindig?
mert az igaz szerelem sohasem múlik el valahogy egy icike picike darabka a szívünkben marad és soha el nem múlik...
annyi sok lány hullajtott könnyet egy faszkalap miatt vajon megérdemlik?NEM...Mert nem értékelik a mellettük lévő kincset csak akkor mikor már elhagyták....
Bizonytalan vagyok..
´nézz mélyen a szemembe.
mikor szemed felém csillog még mindig csak akkor vagyok boldog...
de nem jó így se hogyse mert csak magamat kínzom vele mert várom hogy csak rám mosolyogjon ahogy régen tette
"Elgondolkoztam pár dolgon...és rájöttem,hogy az ember mindig olyan valakibe szeret bele akibe nem kéne s miatta fáj a szíve..."
"Nem hagyom hogy félni láss, nem hagyom, hogy sírni láss... de belehalok, ha más ölel át."
"Kelj fel, ha elestél, s tanulj meg járni.Emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni!"
"Engem elfelejthetsz, de arra a pillanatra emlékezzél,mikor odabújtál mellém és magadról megfeledkeztél.."
"Jobb messze töled, igy lesz lassan könnyebb. Más cél és más hely..."
"Ahogy a szél szállítja a leveleket, úgy szállnak el a fájdalmas érzelmek, szívem mostmár nem terheled, csak annyit mondok: ég veled!"
Úgy gondolom nem hiányzom neked, és látom is hogy boldogabban éled az életed. Vajon eddig is felesleges voltam neked?:S
Barátság fontosabb mint a szerelem, de néha azért feltőr a lángoló érzelem.
Még most is rossz mikor szemed a szemembe néz.Még rosszabb mert várom, hogy karod újra szorítson....
Istenem...hányszor vesztettem el az eszem és felejtettem el hogy megtörtént...hányszor akartam a megszokott dolgokat cselekedni....de sajna téged nem tudlak elfeledni.....
Nem fog a fejem, se párnára se könyvre csak sírásra de arra örökre.
Új élet, új álmok, új szerelem remélem még mindezt megélem.
Lezártult egy szakasz, de kezdődik egy másik és egyre boldogabbra vágyik.
Fájdalom, ez az élet akármerről is csak nézed.
Érzem már a fájdalmat mint akinek még nincs és kinek már nincs, de csak egy dolog vigasztal hogy neked én voltam a kincs.(ami már neked, igen neked nincs.!)
https://www.youtube.com/watch?v=Ge2UMsTWWuY
Egy éjjel egy ember azt álmodta, hogy Istennel sétál a tengerparton. Az égen képek villantak át életéből. Minden egyes képnél megjelent két pár lábnyom a homokban. Azután észrevette, élete nehéz szakaszában csak egy pár lábnyom jelenik meg a homokban. "Istenem, azt mondtad, ha követlek, akkor mellettem leszel az úton. De a nehéz időkben csak egy pár lábnyom látható". Isten így válaszolt: "Fiam, szeretlek, és sosem hagynálak el. Hányattatott napjaid során, amikor csak egy pár lábnyomot láttál a homokban, karjaimban vittelek."
Ez nem lehet igaz...mi? Az hogy mikor már úgy érzem jobban vagyok, kivertelek a fejemből,mindig besétál egy emlék ami nem hagy nyugodni és újra szeretném élni újra Veled...
Miért teszed ezt velem??
Egy este mikor csend lesz körülöttem és nyugodtan tudok gondolkodni.Felteszek egy kérdést!
Csak egy szó az egész mégis sokat akar.Miért??És ezt nem csak magamért.Hanem ha hibáztam akkor hogy még egyszer meg ne tegyem , hanem eme hibáz elkerüljem.
https://www.youtube.com/watch?v=eMKIuaGdN98&NR=1
Véget ért egy kapcsolat, pontosabban, egy mély szerelem barátsággá szelídült.
Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.
Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek.
Előre kell nézni!Mert ha hátranézel eszedbe jut a sok fájdalom a reménytelenség és hiány....
A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre.
A bánat olyan aranyból készült láncszem, amely szolgasorsodat a jövő ígéretes reménységével köti össze.
Amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. De sokszor olyan sokáig bámuljuk sajnálattal a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik nyitva van.
Nyisd ki a szíved valakinek, és ő jól megszívat! Talán egyszerűbb, ha senkit sem engedünk be.
Az az igazság, hogy az emberek nem igazán képesek összetört szívvel működni.
Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.
Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem.
Miért van az, hogy szeretünk valakit, vagy hogy nem örökké szeretjük, vagy pedig, hogy nem egyszerre szeretjük egymást, és nem egyszerre ér véget szerelmünk
A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.
Mi fáj jobban? Arra gondolni hogy utálnod kellene őt, vagy az hogy tudod, hogy ez nincs így?
Fontos voltál nekem, talán több mint barát, érzem..
Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod amit akartál, de nem azt amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?
Nem hibáztatlak azért, mert önmagad vagy, de te sem hibáztathatsz engem azért, hogy én utálom ezt..
A nap, mikor elmentél, volt az a nap mikor rájöttem arra, hogy semmi sem lesz már ugyanaz
Nem várlak, és nem remélem már hogy hívni fogsz, nem érzek semmit, nem hiányzol.
Azért szeress, amilyen most vagyok és ne azért, amilyen voltam...
Csak egyetlenegy vágyam van: közelebb lenni/közelebb állni hozzád...
Ez a szerelem hogy majd meghalunk csakhogy az a valaki szeressen?
Így hogy elcsúnyítod magad csak könnyebbé teszed a dolgomat!:P Így könnyebb lesz elfelejtenem, hogy milyen voltál...
Egy tócsa előtt álllsz.Vajon kikerülöd és nem törödsz vele?Vagy inkább beletaposol és hagyod hogy áttázon a cípőd? Melyik a jobb döntés?Kikerülni az akadályokat és gyengén tovább lépni vagy átgázolni rajta és erősen bár megsebesülve TOVÁBB LÉPNI?
Egy hónap múltával jól éreztem magam már nem gondoltam rád.Erre jött valaki és a törött szívemen megpiszkálta a sebtapaszt és most egyre rosszabbul vagyok.Újra visszatért a fájdalom.
Két törött szív találkozik ha nem is lesz belőle egy egész, de segíthetnek egymáson, túljutni a szakításon.
,,Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem mást, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad."
,,Ha jársz valakivel, akkor olyan, mintha sokáig tanulnád, hogy ki az a személy, de ha szakítotok, akkor az a sok minden feleslegessé válik."
Csak most érzem tettem szörnyű oldalán, sajnálom hogy akkor nem figyeltem oda rád.
Állandóan töröm a fejem.MIN? Azon hogy mit tettem? hogy mit nem tettem?Hogy megváltoztam?Vagy te változtál?Nem érdekel a válasz...Most már mindegy... Vége...
Így jobb....hogy nem találkozunk...hogy nem beszélünk...hogy nem látlak...Hogy miért?Mert így legalább nem látod hogy sírok, és hogy milyen vagyok nélküled.
Már nem fáj a szívem.Csak egy seb egy heg maradt.Csak jönne valaki ezt is eltünteti elfelejteti velem...
Csak most merj visszajönni hozám! Sajnálom úgy érzem hiába lesz. Mert akkor már túl késő...
A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged. Én helyrehozhatatlanul össze voltam törve.
|
Nincs olyan nap hogy eszembe ne jutna az a szó.Miért?
A mesék végén a herceg és hercegnő mindig boldogan élnek míg meg nem halnak...
Ezt honnan tudják biztosra? Lehet hogy egyszer elfogy a szeretet...
Utálom azt amilyen lettél és azt amilyenné tettél.
Egyedül vagyok már megint...vagy még mindig? ...
Fáj ahogy rád nézek, fáj mert feltőrnek az emlékek...
Olyan voltam neked mint egy játékszer.Nagyon vágytál rám, és miután megszereztél meguntál és kidobtál....
Egy srác olyan mint egy tál forró leves, először nem tetszik, félsz hogy megégeted a nyelved vele, majd egyre finomabbnak találod, de végül kihűl....és elfogy a "kedvenc levesed".
Hol van az eddig lángoló szerelem?Hol?Mond?Mondd meg nekem.......
Mondd azt hogy szeretlek teljes szívemből!!! Így a legnagyobb vágyam teljesül....
Egy "fordított" tündérmesében éltem, itt volt egy herceg aki szinte tökéletes volt számomra és teltek a nap átváltozott egy békává...
Most, már túl vagyok a nehezén elegett az eső és jó lenne ha a szürke felhők mögül előjönne a nap...
eső +napsütés= szivárvány
1 ~rossz~ + 1 jó = "csoda"
Tehát elkell viselnünk a rossz dolgokat hogy csodát láthassunk...
