annyi sok lány hullajtott könnyet egy faszkalap miatt vajon megérdemlik?NEM...Mert nem értékelik a mellettük lévő kincset csak akkor mikor már elhagyták....
Bizonytalan vagyok..
Én, a mindig életerős lány..
Most jött el a perc, amikor nem bírom már tovább..
Tudod, a legjobb dolog amit tehetsz ilyenkor, a menekülés.
De én még menekülni sem bírok.. tudom bárhol is vagyok,
előle úgysem tudnék elmenekülni. Ő
az, aki mindenhol ottvan.Ő az, akit minden erőmmel próbálok elfelejteni, kitépni a szívemből.De sajnos ez lehetetlen.Ahogy erősködöm, annál rosszabb.Sőt, nemhogy elfelejteném, ábrándozom is róla.De hát mi mást tehetnék, ha egyszer szeretem?Nem mondhatom a szívemnek hogy szív, ne szeresd, engedd már el őt.Hisz ez reménytelen.Kitépnélek a szívemből, de félek, hogy elvéreznék.Azt hiszem.. ezt hívják reménytelen szerelemnek..
´nézz mélyen a szemembe.
téged kereslek.
ő az aki kell nekem örökre.
vajon számit az..?
fájó sebek, szomorú szemek..
ha leszáll az este csendes-bús a táj..
messze vagy közel, mindegy..
miért kellene ezt feledni?
fúj a szél, a természet újra él.
ha szíved nem súgja..
a
z ajtót basztuk egymásra ordítva.hozhat bármit az élet, engem nem érdekel.nekünk nincs tovább jelen és jövő.minden amit éjjel láttam mára ködbe ment..rabold el szívemet..már észre sem veszel..Idegen leszel..gyönyörű szemébe nézek látom a fájdalmat..rég kimondott szavaid visszhangzanakte nem félsz, én viszont reszketek..mintha nem ismernél, de tudd ez fáj a legjobban.csak bújnék hozzád, némán boldogan.vissza tekintek a múltra, meglesem a boldog pillanatokat, és átélem újra.´