Mikor jő el azaz esemény mikor csak Mi lehetünk,Te és Én
Mikor jő el az a nap mikor egész nap,
nézhetem szemedet ahogy felém tekint és fognám kezedet mely enyémet tartja.
És érezném illatod, mely tüdőmnek "oxigént adott".
Eme nap sose jő el mivel az idő ellenünk dolgozik, s főként szerelmünk ellen szorgoskodik.
Hogy lehet az , hogy szemem világa most nyilott ki, és csak most látom benned az eddig megbújó értékeidet, mint bimbozó rózsa mely szirmait bontja.
Szeretnélek mindig ölelni,hozzád bújni csókolni,szeretni de valahogy lelkem nem engedi.
Nem akarom, hogy mások bámuljanak, dögkeselyük lássanak, várjanak és mint pletykálkodó vénasszonyok, igaz azok.... - vagy még csak lesznek - Nem már azok vagytok!
Az a pillanatot mikor küldi ránk a Mindenható, hogy megszünjön a külvilág, és csak mi,Mi lesszünk .Te meg én . Én ésTe Karjaink közt ölelve egymást csak 1-1 a szó hallatszik: "Szeretlek!" és az idő megáll, az óra nem jár.De szerelmünk egyre nő mind ez oly felemelő.
De ez nem következik be, mert az idő nem a barátunk, aki megvár, nem, Ő mindig jár.Nem állna meg ha térdre rogynék is előtte.Ő ilyet nem tehet, mert hiú öntelt és pontos. Nem erősítheti szerelmünket pont Most.
Majd....
Ha itt az ideje, azaz SoHaSe.....
