El akartam mondani....
Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond „legjobb barátom”. Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkéri a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja: - köszi. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, Ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomba fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja : - köszi. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárba az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. A utolsó nap Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon és megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő már nem tudhatja.
Később felmegyek a szobájába és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: „ Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.”
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, Ő átölel, érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomba fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja : - köszi. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárba az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. A utolsó nap Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt és, hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon és megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő már nem tudhatja.
Később felmegyek a szobájába és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: „ Rám mosolyog, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.”
